Rövidebb tanórák, hosszabb mozgásos szünetek, kevesebb házi feladat, mindennapos mese, több játék és tapasztalati tanulás, személyre szabottabb értékelés. Az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium tizennégy pontos javaslatcsomagot tett közzé az alsó tagozatos oktatás gyermekközpontú megújítására. A felsorolt célok között több olyan is szerepel, amely a sajátos nevelési igényű, BTMN-es és neurodivergens gyermekek integrációját is jelentősen segíthetné. Van azonban egy lényeges körülmény: a most megjelent dokumentum ajánlás, nem jogszabály, miközben több változtatásra a jelenlegi szabályozás is lehetőséget biztosít.
„Legyen élmény a tanulás!” címmel jelentette meg augusztus 8-án az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium azt a tizennégy pontos szakmai javaslatcsomagot, amely az alsó tagozatos oktatás gyermekközpontúbbá alakítását célozza.
A dokumentum számos olyan problémára reagál, amelyet szülők, pedagógusok és szakemberek régóta jeleznek. A kisgyermekek terhelésének csökkentését, több mozgást és játékot, rugalmasabb tanulásszervezést, kevesebb otthoni feladatot, több tapasztalati tanulást és személyre szabottabb értékelést szorgalmaz.
Az irány sok szempontból előremutató. A kérdés inkább az, hogy a tizennégy pontból mennyi jut el ténylegesen a gyerekekig.
A javaslat egyik legtöbb figyelmet kapó eleme a tanórák hosszának átalakítása. A minisztérium arra ösztönzi az intézményeket, hogy vizsgálják meg a 35 perces tanórák, illetve a hosszabb, többféle tevékenységet összekapcsoló tanulási blokkok alkalmazását. Ehhez azonban önmagában nincs szükség új jogszabályra.
A hatályos 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet alapján az elméleti tanítási óra ideje főszabály szerint 45 perc, ugyanakkor az iskola ennél rövidebb vagy hosszabb tanítási órát is szervezhet. A rendelet szerint a tanítási óra legalább 35, legfeljebb 135 perces lehet, az óraszámokat pedig 45 perces órákra átszámítva kell meghatározni. Vagyis a 35 perces tanóra jogszabályi lehetősége már jelenleg is létezik. A minisztérium most arra biztatja az iskolákat, hogy éljenek vele.
Ez fontos különbség, mert a most megjelent csomag nem olyan oktatási reform, amelynek következtében szeptembertől valamennyi magyar alsó tagozatos gyermek 35 perces órákon vesz majd részt. Hogy egy intézmény változtat-e a jelenlegi gyakorlatán, továbbra is jelentős részben helyi döntés kérdése marad.
A minisztérium hosszabb udvari és mozgásos szüneteket, nyugodtabb étkezést, szükség esetén csendes vagy pihenőidőt javasol. Első évfolyamon és egész napos iskolában lehetőség szerint elhagynák a kötelező otthoni írásbeli házi feladatot, hétvégére és iskolai szünetekre pedig csak kivételes esetben adnának kötelező feladatot.
A délutáni időszakban nagyobb szerepet kaphatna a szabad játék, a mozgás, a mese, a művészet, a kertészkedés, a séta, a fejlesztő játék, a tehetséggondozás és a felzárkóztatás. A minisztérium mindennapos mesét és felolvasást, több szabadtéri és tapasztalati tanulást, rendszeres projekt- és élménynapokat is javasol.
Az értékelésben szintén változást szorgalmaznak – az egységes minősítés mellett nagyobb hangsúlyt kapna a konkrét, érthető és személyre szabott visszajelzés, amely azt is megmutatja, honnan indult a gyermek, miben fejlődött, és mi lehet a következő lépése.
A javaslatcsomag több eleme egy átlagosan fejlődő kisgyermek számára is élhetőbbé tehetné az iskolát, az integráció szempontjából azonban ennél nagyobb jelentősége is lehet. Egy ADHD-s gyermek számára a 45 perces, tartós figyelmet és egy helyben ülést követelő tanóra jóval nagyobb terhelést jelenthet. Egy autista gyermek számára a zaj, a folyamatos társas alkalmazkodás, az egymást követő tevékenységek vagy a nap során felhalmozódó ingerek okozhatnak jelentős megterhelést. Más gyermekek az írás, az olvasás, a figyelem fenntartása vagy a feladatok megszervezése miatt igényelnek több időt és másfajta támogatást.
A rövidebb tanulási egységek, a rendszeres mozgás, a pihenés lehetősége, a tapasztalati tanulás és a személyre szabott értékelés ezért olyan környezet kialakítását segíthetné, amelyben több gyermek képes sikeresen részt venni a többségi oktatásban.
Az integráció jóval többet jelent annál, hogy egy sajátos nevelési igényű vagy neurodivergens gyermek ugyanabban az osztályteremben ül a társaival. Ahhoz, hogy valóban részt tudjon venni az oktatásban, az iskolai környezetnek bizonyos mértékig alkalmazkodnia kell a gyermekek eltérő szükségleteihez. Ebben a tekintetben a minisztérium javaslatai kifejezetten korszerű szemléletet tükröznek.
A dokumentum értékelésekor ezt fontos világosan kimondani: a minisztérium csupán javaslatokat fogalmazott meg az iskolák számára, nem született olyan határozat, amely valamennyi intézmény számára kötelezően előírná ezek bevezetését.
Ez az intézményi rugalmasság szempontjából érthető lehet, hiszen jelentős különbség van egy kis létszámú vidéki iskola és egy több száz gyermeket oktató nagyvárosi intézmény működése között. A gyermekközpontú oktatás alapvető minimumainál azonban már nehezebb a kérdés.
Ha szakmailag indokolt az első osztályos gyermekek otthoni írásbeli terhelésének csökkentése, felmerül, hogy ennek miért kell intézményenként eltérnie. Ha fontos a megfelelő mennyiségű mozgás, a nyugodt étkezés, a pihenés vagy a személyre szabott visszajelzés, akkor jogos kérdés, hogy ezekből mit kellene minden gyermek számára garantálni. Különösen érdekes mindez azért, mert bizonyos változtatásokhoz már most is rendelkezésre áll a jogszabályi keret. A 35 perces tanóra erre a legegyértelműbb példa. A lehetőség adott, mégsem vált általános gyakorlattá.
A minisztérium tizennégy pontja fontos szakmai üzenetet hordoz. Azt mondja, hogy egy kisgyermek oktatásában helye van a játéknak, a mesének, a mozgásnak és a pihenésnek; hogy a gyermekek eltérő ütemben fejlődnek; hogy az iskola szervezésének érdemes igazodnia az életkori sajátosságaikhoz; és hogy a személyre szabottabb környezet az integrációt is segítheti.
Ez jelentős szemléleti irány. Az ajánlás azonban önmagában nem garantálja, hogy hétfő reggel másképpen kezdődik majd a tanítás. Az egyik iskola élhet a 35 perces órák lehetőségével, a másik megtarthatja a 45 perces rendszert. Az egyik intézmény korlátozhatja az elsősök házi feladatát, a másik folytathatja a korábbi gyakorlatot. Valahol több mozgás, mese és tapasztalati tanulás kerülhet a napba, máshol lényegében minden maradhat úgy, ahogy eddig. Így pedig éppen azok a gyermekek kerülhetnek nagyon eltérő helyzetbe, akiknek a rugalmasabb iskola nem egyszerűen kellemesebb környezetet, hanem a sikeres integráció egyik feltételét jelentené.
A tizennégy pontos javaslatcsomag ezért jó irányt mutat. A következő kérdés az, hogy az állam ebből mit tekint majd minden gyermek számára biztosítandó alapvető minimumnak, és mi marad továbbra is az egyes intézmények választása. Mert jogszabályi lehetőség és szakmai ajánlás már több területen is van. A valódi változást az jelentené, ha mindebből a gyerekek is érzékelnének valamit az osztályteremben.
From breaking news to thought-provoking opinion pieces, our newsletter keeps you informed.
