Magyarországon évente körülbelül húszezer alkalommal indul eljárás eltűnt kiskorú miatt. A statisztikák szerint a legveszélyeztetettebbek a 14–18 éves kamaszok és a gyermekvédelmi szakellátásban élő fiatalok. A rendőrségi adatok alapján jelenleg is több mint ezer gyermeket tartanak nyilván eltűntként. Kiss Imola írása.
Az eltűnt gyerekekről szóló hírek a legtöbbször néhány nap alatt eltűnnek a nyilvánosságból. Egy fénykép körbejár a közösségi médiában, megjelenik egy rendőrségi felhívás, majd jön egy újabb ügy. A statisztikák közben évek óta ugyanabba az irányba mutatnak: Magyarországon az eltűnt kiskorúak jelentős része olyan fiatal, aki már eleve sérülékeny élethelyzetből érkezik.
Az ORFK korábbi összesítése szerint az eltűntként körözött kiskorúak több mint nyolcvan százaléka 14 és 18 év közötti. Ez az a korosztály, ahol egyszerre jelenik meg az önállósodás, a mentális sérülékenység, az online tér kontrollálhatatlansága, az iskolai nyomás és a családi konfliktusok hatása. A rendőrség ugyanakkor minden évben hangsúlyozza: az éves körözési szám nem külön gyermekeket jelent, mert ugyanaz a fiatal többször is eltűnhet egyetlen év alatt. És éppen ez mutatja meg a probléma valódi súlyát.
A legerősebb adatok a gyermekvédelem rendszeréből érkeznek. 2025 elején nyilvánosságra került rendőrségi számok szerint egyszerre 1303 kiskorút tartottak nyilván eltűntként Magyarországon, közülük 891-en gyermekvédelmi szakellátásban éltek. Vagyis az eltűntként keresett gyerekek döntő része gyermekotthonból, lakásotthonból vagy nevelőszülői hálózatból tűnt el.
A rendőrség szerint ezekben az esetekben gyakran ismétlődő szökésekről van szó. A police.hu egyik körözési előadója arról beszélt, hogy az eltűnt gyerekek kilencven százaléka gyermekotthonból szökik meg. Sokuk visszamegy a családjához, a párjához vagy egyszerűen elindul valahová, ahol szabadabbnak érzi magát. A háttérben ugyanakkor sokkal mélyebb problémák húzódnak meg, mint egyszerű kamaszkori lázadás.
A gyermekvédelmi szakemberek évek óta arról beszélnek, hogy a szakellátásba kerülő fiatalok jelentős része súlyos traumákkal érkezik a rendszerbe. Bántalmazás, elhanyagolás, függőséggel terhelt családi háttér, széteső kapcsolatok, pszichés problémák és állandó bizonytalanság jelenik meg az életükben már nagyon korán. A Képmás által idézett gyermekvédelmi szakemberek szerint az eltűnések magas száma összefügg azzal is, hogy ezeknek a gyerekeknek sokszor nincs stabil kapcsolódási pontjuk, miközben a rendszerben óriási a szakemberhiány és a fluktuáció.
Az adatok alapján az esetek jelentős része néhány napon vagy héten belül lezárul, a valódi tragédiát azok a gyerekek jelentik, akik hónapokra vagy évekre eltűnnek a rendszerből. A szakmai becslések szerint az eltűnési ügyek körülbelül öt százaléka válik hosszú távú esetté. Ezek a fiatalok különösen veszélyeztetettek emberkereskedelem, prostitúció, drogfüggőség vagy erőszakos bűncselekmények szempontjából.
Az elmúlt években az egyik legfontosabb civil kezdeményezéssé az Ezer Lámpás Éjszakája vált. A programot Kárász Róbert indította el 2011-ben azért, hogy az eltűnt gyerekek ügye folyamatosan jelen maradjon a nyilvánosságban. A kezdeményezés legismertebb eleme a tejesdoboz-kampány lett: több millió tejcsomagolásra kerültek eltűnt gyerekek fényképei, hogy az emberek naponta találkozzanak azoknak a gyerekeknek az arcával, akiket valaki hazavár. A kampány több konkrét ügyben is segítséget jelentett az eltűnt fiatalok megtalálásában.
A program egyik legismertebb személyes története Ackermann Dávid nevéhez kapcsolódik. A fiú 2009-ben tűnt el, édesapja, Ackermann József pedig később az eltűnt gyermekek ügyének egyik legismertebb civil szereplőjévé vált Magyarországon. Nyilatkozataiban többször beszélt arról, hogy egy eltűnt gyermek családja valójában évekre egy sajátos lebegő állapotba kerül, számukra nincs bizonyosság, nincs lezárás, csak folyamatos várakozás és remény.
Magyarország legismertebb eltűnt gyermekügyei közé tartozik Farkas Helga története. A szegedi lányt 1991-ben rabolták el, amikor autóval indult haza az iskolából. A család váltságdíj-követelést kapott, az ügy pedig az egész országot megrázta. Helga soha nem került elő. Az eset a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legismertebb emberrablási ügyévé vált, és hosszú időre megváltoztatta azt is, ahogyan az ország az eltűnt gyerekek és fiatalok veszélyeztetettségére tekintett.
Hasonlóan megrázó eset Szathmáry Nikoletta eltűnése is. A kislány 2006-ban tűnt el Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, és hosszú ideig semmilyen nyom nem vezetett hozzá. Az ügy különösen erősen irányította rá a figyelmet arra, mennyire kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetnek a nehéz sorsú, sérülékeny háttérből érkező fiatalok.
Az egyik legismertebb magyar történet ugyanakkor Till Tamás nevéhez kapcsolódik. A bajai kisfiú 2000-ben tűnt el kerékpározás közben. A család hosszú éveken keresztül reménykedett abban, hogy életben van. A földi maradványait végül huszonnégy évvel később találták meg. Az ügy máig annak a bizonytalanságnak a jelképe, amelyben eltűnt gyerekek családjai élnek.
Magyarországon hosszú időn keresztül a Csellengők című műsor volt az egyetlen országos platform, amely folyamatosan láthatóvá tette ezt a problémát. Incze Zsuzsa 1994-ben indította el a műsort, miután látta a Soul Asylum Runaway Train című klipjét, amely valódi eltűnt gyerekek fotóival próbálta felhívni a figyelmet az ügyre. A Csellengők több mint húsz évig futott, és a közösségi média előtti időszakban országos nyilvánosságot biztosított eltűnt gyerekek történeteinek. Több száz fiatalt sikerült megtalálni nézői bejelentések segítségével.
A műsor jelentősége ma már talán nehezebben érzékelhető. A kilencvenes években és a kétezres évek elején a Csellengők sok család számára gyakorlatilag az utolsó nyilvános kapaszkodót jelentette. Egy olyan időszakban, amikor még nem létezett Facebook-megosztás, országos keresőposzt vagy TikTok-videó, a televízió volt az egyetlen esély arra, hogy egy eltűnt gyerek arca eljusson az ország minden pontjára.
A műsor 2015-ben szűnt meg. Incze Zsuzsa később arról beszélt, hogy miközben a Csellengők indulásakor néhány száz eltűnt fiatalt tartottak nyilván Magyarországon, a megszűnés idején már több mint ezret. A közmédia végül levette a műsorról a kezét, miközben maga a probléma évről évre súlyosabbá vált.
A mai magyar adatok alapján az eltűnt gyermekek problémája már messze nem elszigetelt rendőrségi ügy. A számok egy olyan társadalmi helyzetről beszélnek, ahol a legkiszolgáltatottabb gyerekek jelentős része fokozatosan kicsúszik a családok, az intézmények és a közösségek megtartó erejéből.
From breaking news to thought-provoking opinion pieces, our newsletter keeps you informed.
