Egy Nógrád és Pest vármegyei falvakban a csapvízminták fele megbukott a hatósági vizsgálaton. Kimutattak benne egy kórházi kórokozót és a megengedett kétszeresét meghaladó ólmot. A hivatalos rendszerben mégis ott állhat, hogy „biztonságosan fogyasztható". Nem hackeltünk meg semmit — csak lekértük az állam saját, bárki számára nyilvános adatbázisát, és lefordítottuk, amit a számok mondanak. Ez a sorozat első része. A többi vármegye jön.
Az állam azt ígéri, hogy amikor kinyitja a csapot, tiszta víz folyik belőle. Ezt az ígéretet egy nyilvános eszköz hivatott bizonyítani: a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) keresője, ahol bárki rákereshet a saját települése ivóvizére. Mi rákerestünk — nem elméletben, hanem tételesen.
Az NNGYK „Magyarországi települések ivóvízminősége" adatbázisából kimásoltuk öt szomszédos, a DMRV Duna Menti Regionális Vízmű Zrt. által ellátott település eredményeit: Diósjenő, Borsosberény, SzendehelyKóspallag és a Pest megyei Szendehely és Szokolya. Minden szám, amit alább olvas, ebből a nyilvános hatósági forrásból származik — ugyanabból, amit ön is elér.
Ez az öt falu szúrópróba. Egymás szomszédai, ugyanaz a szolgáltató látja el őket, ezért összehasonlíthatók. A célunk viszont ennél nagyobb: lépésről lépésre az ország teljes ivóvíz-adatbázisát átlátható, kereshető adattá alakítjuk. Ez az első rész megmutatja a módszert és a mintázatot. A folytatásokban jön a többi vármegye.
Ránéz a helyi vízminőségi lapra, és azt látja: kifogások száma nulla. Megnyugszik. Pedig a „nulla kifogás" nem azt jelenti, hogy nincs baktérium a vízben. Azt jelenti, hogy a mért érték megfelelt a jogszabálynak — és a jogszabály nem mindenre mond konkrét számot.
A vizsgálatok alapja az ivóvíz minőségi követelményeiről szóló 5/2023. (I. 12.) Korm. rendelet. Ez éles különbséget tesz kétféle mikroba között. Az egyik csoport a konkrét, betegséget okozó kórokozók köre — például az Escherichia coli és az Enterococcus —, ahol a megengedett érték nulla: egyetlen darab sem lehet a vízben. A másik csoport a környezeti háttérbaktériumok, az úgynevezett telepszámok. Ezekre a jogszabály nem számszerű felső határt ír elő, hanem indikátorként kezeli őket, és lényegében azt várja el, hogy az eredményben ne legyen „szokatlan változás".
Itt nyílik a kiskapu. Ha egy hálózatban a telepszám tartósan magas, az nem „szokatlan változás" — hiszen a múlt hónapban is magas volt. Így a szolgáltatónak sok esetben nem azt kell igazolnia, hogy a víz steril, hanem azt, hogy a szennyezettség állandó. A folyamatos jelenlétből papíron „megfelelő" minőség lesz.
A rendelet erre külön jogi kategóriát is ismer. A „tűrhető minőségű ivóvíz" a jogszabály saját meghatározása szerint olyan víz, amely „az emberi egészséget veszélyeztető anyagot vagy szervezetet nem tartalmaz, de amelyben a vízfelhasználást zavaró, esztétikai vagy egyéb panaszt okozó anyag vagy szervezet előfordul." Magyarul: a jog megengedi, hogy a vízben legyen „valami", és közben hivatalosan mégis megfeleljen. A fogyasztó a „biztonságos" címkét látja. A mögötte lévő nyers számot nem.
Borsosberény — itt állt meg a kezünk. Fordítsuk le, amit a hatóság saját adatbázisa mond. A coliform baktériumnál a megfelelőség 50 százalék. Egyszerűbben: minden második vízminta megbukott a vizsgálaton. Tízet leemelnek a csapról, öt úgy jön vissza a laborból, hogy nem felel meg. A coliform baktérium jelenléte a szakirodalom szerint arra utal, hogy a víz felszíni vagy ürülék eredetű szennyeződéssel találkozott — vagyis olyasmivel, aminek a csapvízhez semmi köze nem lenne.
És ez még csak a kezdet. Kimutatták a Pseudomonas aeruginosa nevű kórokozót is: a minták 43 százaléka kifogásolt lett (57% megfelelőség), a legmagasabb mért érték 61 (szám/100 ml) — ott, ahol az ideális érték a nulla. A 22 °C-on mért általános baktériumszám (telepszám) maximuma 1810. A mérgező ólom pedig 24,8 mikrogramm literenként, a törvényben megengedett 10 több mint kétszerese; ezt az értéket a rendszer szintén kifogásoltként tartja nyilván (66,7% megfelelőség). Egy faluban, egy szolgáltatónál, egyszerre.
Miért számít ez? A Pseudomonas aeruginosa nem akármi: az Egészségügyi Világszervezet az antibiotikum-rezisztenciája miatt a kiemelt prioritású, legveszélyesebb kórokozók közé sorolja. Ez az a típus, ami kórházi fertőzéseknél okoz gondot — legyengült beteget, nyitott sebet, hólyagot, tüdőt támad meg, és makacsul ellenáll a gyógyszereknek. Az ólom lassan gyűlik a szervezetben, és a szakmai konszenzus szerint nincs olyan mennyiség, amiről kimondható, hogy teljesen biztonságos. Tartós bevitelnél a szakirodalom vese- és vérképzési károsodást, gyermekeknél fejlődési zavart ír le.
Azt nem állítjuk, hogy egyetlen pohár víztől bárki megbetegszik. A lényeg más: ezeket a számokat nem mi találtuk ki, és nem is mi „lepleztük le" — a hatóság saját rendszere jelölte kifogásoltnak. Csak éppen összeadva, százalékok mögé rejtve, olyan formában, ahogy egy átlagos olvasó sosem érti meg, mit jelentenek. Mi most lefordítottuk őket.
Kóspallag. A nyilvános minősítés itt „egészségre nem ártalmas bakteriológiai eltérést" említ. Az adatbázis szerint viszont a Pseudomonas aeruginosa itt is megjelent (kimutatott maximum 2 szám/100 ml, kifogásolt mintával), a mikroszkópos biológiai vizsgálatoknál pedig a megfelelőség mindössze 60 százalék. A „nem ártalmas eltérés" címke és a kifogásolt mikrobiológiai tételek közötti feszültség pontosan az a rés, amit ez a sorozat feszeget.
Diósjenő. Alapvetően stabil, de 12 coliform-mintából 1 kifogásolt lett. Időszakos fertőtlenítési hiányra vagy lokális szennyeződésre utalhat — nem drámai, de nem is nulla.
Szendehely. A vizsgált minták alapján a víz biológiailag és kémiailag is rendben van. Itt tiszta a kép, és ezt is kimondjuk: ahol jó a víz, azt is megmondjuk. A hitelesség kétirányú.
Szokolya. Iskolapélda a minősítés és a nyers adat közötti résre. A környezeti telepszám itt magas (maximum 177), de valódi, betegséget okozó kórokozót (E. coli, Pseudomonas) egyetlen mintában sem mutattak ki. A víz „biztonságos" minősítést kapott — és a kórokozók hiánya alapján ez védhető is. Csak épp a szám önmagában ijesztően néz ki magyarázat nélkül.
Öt szomszédos falu, egy szolgáltató, és a skála a gyakorlatilag steriltől (Szendehely) a súlyosan kifogásoltig (Borsosberény) terjed. Ez a szórás önmagában is kérdés: mitől függ, hogy melyik faluban mi folyik a csapból?
Az NNGYK nyilvános adatbázisa halmozott statisztikát közöl: paraméterenként a mintaszámot, a kifogásolt minták számát, a megfelelőség százalékát, a mediánt és a maximumot. Amit a nyilvános felület nem mutat, az a mérés pontos időpontja és a mintavétel helye.
Pontosítsunk, nehogy félreértés essen: a dátum és a helyszín hiánya a lakossági kereső sajátja, nem a mérésé. A hatósági mintavételnél mindkettő kötelező és létezik — az 5/2023. (I. 12.) Korm. rendelet a „hatósági vízmintát" kifejezetten megjelölt, kísérőirattal ellátott mintaként határozza meg, a megfelelési pontokat (fogyasztói csap, közkifolyó, vízmű kiadási pont) pedig tételesen felsorolja. A nyers adat tehát megvan a hatóságnál; a nyilvános kereső csak összesítve tálalja.
Ez a rés viszont lényeges. A halmozott számból nem derül ki, hogy a kifogásolt érték a vízmű kimenetén vagy a hálózat végén, a fogyasztói csapnál keletkezett-e — pedig ehhez eltérő felelősségi kör tartozik. Ezért nem állítunk okot, amit nem tudunk bizonyítani. Ehelyett hivatalos úton, tételesen bekérjük a mintavételi időpontot és helyet — és a válaszokat közzétesszük.
A miértre még nincs hatósági válaszunk, de van szakmai magyarázat, amelyet ellenőrizni fogunk. Az elöregedett hálózatban a csövek belső fala korrodál, érdessé válik, és megtelepszik rajta a biofilm: nyálkás réteg, amely fizikai pajzsként védheti a baktériumokat a fertőtlenítő klórtól. Így fordulhat elő, hogy a vízműből tisztán induló víz a hálózaton áthaladva ér a csapig szennyezettebben.
Egy másik lehetséges tényező a klíma. A kisebb zsákfalvak vízellátása gyakran egyetlen kúton áll. Tartós aszály idején a talajvízszint süllyed, a tömítések kiszáradhatnak, és nyomáseséskor felszíni szennyeződés szivároghat a rendszerbe — amit egy hirtelen esőzés egyszerre moshat be.
Ez mechanizmus-magyarázat, nem bizonyított ok ezekre a konkrét falvakra. Pontosan ezért fordultunk az illetékesekhez.
A teljes átláthatóság érdekében a mai napon három közérdekű adatigénylést nyújtottunk be, és teljes terjedelmükben közzétesszük őket:
A válaszokat, amint megérkeznek, szó szerint közöljük.
Ez az öt falu a kezdet. A következő részekben nekilátunk a nagy munkának: az NNGYK teljes, országos adatbázisát fokozatosan kereshető, összehasonlítható adattá alakítjuk, vármegyéről vármegyére. Megmutatjuk, hol csap át a „tűrhető" a valóban aggasztóba, hol tiszta a víz, és hol beszélnek másról a számok, mint a hivatalos címkék.
Egy kérdés addig is: rákeresett már a saját települése vízminőségére? És ha igen — értette, mit lát? A cikkben szereplő minden érték az NNGYK nyilvános „Magyarországi települések ivóvízminősége" adatbázisából származik. A jogszabályi mechanizmusra vonatkozó értelmezés a szerkesztőség elemzése. Az okokra vonatkozó kérdéseinkre a benyújtott közérdekű adatigénylésekben várunk hivatalos választ, amelyeket közzéteszünk.
#ivóvíz #tényfeltárás #oknyomozás #közérdekűadat #ivóvízminőség #DMRV #NNGYK #jogszabály
From breaking news to thought-provoking opinion pieces, our newsletter keeps you informed.
