Évtizedeken át természetesnek tűnt, hogy az európai államok, vállalatok és intézmények amerikai technológiai szolgáltatásokra építik a működésüket. A felhőszolgáltatások, az adatközpontok, a mesterséges intelligencia és a keresőmotorok világában az Egyesült Államok óriáscégei uralták a piacot. Brüsszel most először tesz kísérletet arra, hogy ezen változtasson. Az Európai Unió olyan digitális szuverenitási programot indított útjára, amelynek célja, hogy a kontinens saját technológiai infrastruktúrára támaszkodjon, és csökkentse kiszolgáltatottságát az amerikai vállalatokkal szemben.
Az Európai Unió a világ egyik legerősebb gazdasági térsége, digitális infrastruktúrájának jelentős része mégis néhány amerikai vállalat kezében összpontosul. Az Európai Parlament 2025-ös elemzése szerint az európai felhőpiac mintegy 70 százalékát az Amazon Web Services, a Microsoft Azure és a Google Cloud uralja. Egyes piaci elemzések szerint az európai szolgáltatók részesedése már csupán 15 százalék körül mozog. Ez azt jelenti, hogy európai kórházak, bankok, önkormányzatok, egyetemek és állami szervek adatai gyakran olyan infrastruktúrán futnak, amely felett végső soron amerikai vállalatok rendelkeznek. A kérdés sokáig gazdasági természetűnek tűnt – a jelenséget az elmúlt évek geopolitikai feszültségei biztonságpolitikai kérdéssé emelték.
Az európai döntéshozók figyelme évekig a közösségi platformok szabályozására összpontosult. Bírságok, versenyjogi eljárások és adatvédelmi viták követték egymást. A mostani stratégia már egy mélyebb kérdésre keresi a választ: ki birtokolja azt az infrastruktúrát, amelyen a teljes európai gazdaság működik?
Brüsszelben egyre többen tartanak attól, hogy egy politikai vagy gazdasági konfliktus során Európa olyan helyzetbe kerülhet, amelyben kritikus rendszerei külső szereplőktől függenek. A vita középpontjába az amerikai CLOUD Act is bekerült, amely bizonyos esetekben lehetővé teszi az amerikai hatóságok számára, hogy külföldön tárolt adatokhoz is hozzáférjenek.
Az Európai Bizottság június elején mutatta be a Tech Sovereignty Package néven ismert kezdeményezéscsomagot. Ennek része a Cloud and AI Development Act, valamint a Chips Act 2.0 is. A projekt céljaként európai adatközpontokokat, európai felhőszolgáltatásokat szeretnének létrehozni, európai chipgyártásba és európai mesterséges intelligencia fejlesztésébe fogni. Különösen az egészségügyben, a pénzügyi szektorban, az energetikában és a közigazgatásban szükséges elérni, hogy stratégiai rendszerek európai kézben működjenek.
Az új szabályozás akár azt is lehetővé teheti, hogy bizonyos érzékeny közbeszerzésekből kiszoruljanak azok a szolgáltatók, amelyek külföldi joghatóság alá tartoznak.
A koronavírus-járvány és az azt követő ellátási problémák megmutatták, mennyire sérülékeny a globális chipellátás. Az autóipar, az egészségügy és a hadiipar egyaránt megtapasztalta a hiány következményeit. Az Európai Chips Act eredeti célja az volt, hogy 2030-ra 20 százalékra emelje Európa részesedését a globális félvezetőpiacon. A program legalább 43 milliárd eurónyi beruházást mozgósított, a következő szakaszban pedig további mintegy 120 milliárd eurónyi állami és magántőkét szeretnének bevonni.
A most készülő Chips Act 2.0 már nem csupán gyárakat építene. A kereslet élénkítésére is koncentrál, vagyis arra, hogy az európai államok és vállalatok valóban európai fejlesztésű chipeket vásároljanak.
A mesterséges intelligencia területén az Egyesült Államok és Kína jelenleg jelentős előnyben van. Az európai vezetők szerint a lemaradás ledolgozásához saját infrastruktúrára és saját számítási kapacitásra van szükség. Az Európai Bizottság ezért 2025-ben elindította az InvestAI programot, amely összesen 200 milliárd eurónyi beruházást kíván mozgósítani. A kezdeményezés részeként több mesterségesintelligencia-gigagyár épülhet Európában. Ezek olyan szuperszámítógépes központok lesznek, amelyek képesek a legnagyobb nyelvi modellek és AI-rendszerek fejlesztésére, és céljuk az, hogy az európai startupok, kutatóintézetek és vállalatok saját kontinensükön férjenek hozzá azokhoz az erőforrásokhoz, amelyek jelenleg döntően amerikai technológiai cégek kezében vannak.
A változás jelképes lépése már meg is történt. Az Európai Parlament bejelentette, hogy a Google helyett a francia fejlesztésű Qwant keresőmotor lesz az alapértelmezett rendszer az intézmény számítógépein. A döntés önmagában nem rengeti meg a Google piaci helyzetét. Mégis világos politikai üzenetet hordoz. Az Európai Unió első alkalommal próbálja tudatosan saját digitális ökoszisztémáját építeni.
A 20. század geopolitikai konfliktusainak középpontjában az olaj, a földgáz és a nyersanyagok álltak. A 21. században egyre inkább az adatok, a chipek, a mesterséges intelligencia és a digitális infrastruktúra vált stratégiai erőforrássá. Brüsszel most arra a következtetésre jutott, hogy Európa gazdasági ereje önmagában kevés, ha a digitális alapokat más kontinensek vállalatai biztosítják. A következő évek egyik legfontosabb kérdése az lesz, hogy sikerül-e valódi európai alternatívát teremteni a Google, a Microsoft, az Amazon és a kínai technológiai óriások mellé.
A tét jóval nagyobb egy technológiai versenynél. A kérdés az, hogy a digitális korszak Európája saját infrastruktúrájára épülő szereplővé válik-e, vagy tartósan mások rendszereinek felhasználója marad.
From breaking news to thought-provoking opinion pieces, our newsletter keeps you informed.
