A szeptemberi hónap talán erősebb anyagi szempontból, mint a teljes karácsony, hiszen túl vagyunk a nyári táborokon jobb híján, az augusztus végi kötelező tanszerek megvásárlása csak a kezdet, a bölcsődétől az iskoláig tartó igazi pénzügyi teher az első szülői értekezletek után indul el. A gondozási díjak, az osztálypénzek és a különórák apró tételei csendben állnak össze súlyos százezrekké, megroppantva a családok kasszáját.
Amikor beköszönt az augusztus vége, a statisztikák és a közvélemény általában az iskolatáska, a tolltartó, a füzethalom, a rajzfelszerelés és a tornacipő árát összegzik, majd ezt nevezik meg az adott év iskolakezdési költségének. A gyakorlatban azonban ez a tanszervásárlás csupán a kezdeti lépés. A valós kiadások jelentős része csak az első szülői értekezleteken válik ismertté, míg más tételeket a mindennapi élet részeként nem számolnak közvetlenül az oktatás árához. Ezek a rejtett és folyamatos költségek apránként merülnek fel a tanév során, és egészen a nyári szünetig terhelik a családi költségvetést.
A kiadások azért maradnak sokszor rejtve a statisztikák elől, mert a tanévkezdésnek nincs egyetlen, egy összegben érkező számlája. Ha szeptember első napján egy intézmény egyben adna át egy 150 vagy 200 ezer forintos számlát, az azonnal láthatóvá tenné az oktatás valós költségeit. Ehelyett a tételek elszórtan jelentkeznek: fix összegű osztálypénz fénymásolásra vagy dekorációra, eseti hozzájárulások a tisztasági csomaghoz (zsebkendő, szappan), valamint a színházjegyek vagy az őszi kirándulások előlegei. Az osztálypénz ráadásul erős szociális nyomást gyakorol a szülőkre, hiszen a többségi döntés után az anyagilag nehezebb helyzetben lévő családoknak kellemetlen jelezni, ha az adott összeg megterheli őket. Hasonló mechanizmus működik az iskolai alapítványi támogatásoknál is, amelyek jogilag önkéntes adományok, de a közösségi elvárás miatt a szülők többsége kötelezettségként éli meg őket.
Ez a pénzügyi folyamat nem az általános iskolánál kezdődik, hanem már a bölcsődei és óvodai évek alatt jelen van. Az önkormányzati bölcsődékben az étkezési térítési díj mellett a gondozásért भी megállapíthatnak díjat, ami településenként eltér, és havonta több tízezer forintot tehet ki. A jogszabály ugyan védi a családokat azzal, hogy a bölcsődei gondozás és étkezés együttes összege főszabály szerint nem haladhatja meg a család egy főre jutó havi jövedelmének 25 százalékát, egy átlagos jövedelem esetén ez a plafon még mindig jelentős havi kiadást enged meg. Férőhelyhiány esetén pedig a magán- vagy családi bölcsődék díjai a költségvetés egyik legnagyobb állandó tételévé válnak. Az óvodába lépve újabb eszközlisták érkeznek (benti cipő, tornafelszerelés, tisztasági csomag), miközben elindulnak az olyan fizetős programok, mint a bábszínház, a fotózás és a múzeumlátogatások. Mivel a kisgyermekek gyorsan nőnek, a szeptemberben megvásárolt ruhákat és cipőket a tanév során többször is ki kell cserélni.
A közvetlen intézményi díjakon felül ott vannak a közvetett költségek, mint például a közlekedés. A helyi vagy helyközi bérletek, az autó üzemanyagköltsége a reggeli és délutáni fuvarok során mind az oktatáshoz kapcsolódnak, és a vidéki családoknál különösen nagy tételt jelentenek. Ugyancsak folyamatos kiadás az iskolai étkezés díja, amelyet az otthonról csomagolt tízórai, gyümölcs és uzsonna ára egészít ki a heti bevásárlások során. A délutáni időszakot a különórák, sportegyesületi tagdíjak, zeneiskolai képzések és az ezekhez szükséges speciális felszerelések, versenynevezési díjak terhelik. Végül számolni kell a folyamatos pótlással is, mivel a ceruzák, tollak elvesznek, a füzetek betelnek, a ragasztók és festékek pedig elfogynak a tanév során.
Egy konkrét, kétgyermekes példán keresztül kiszámolható, hogyan adódnak össze ezek a tételek. Vegyünk egy négytagú családot, ahol a két szülő külön-külön nettó 430 ezer forintot, azaz közösen havi megközelítőleg 860 ezer forintot keres. Ez a háztartás a rendszeres jövedelme alapján a biztosított megélhetésű középosztályba tartozik, ahol az élelmiszer és a rezsi kifizetése nem okoz gondot, de a százezres nagyságrendű rendivüli kiadások már érezhetőek. Az egyik gyermekük bölcsődés, a másik általános iskolás.
A bölcsődés gyermek esetében a havi jövedelem alapján a teljes bölcsődei térítési díj és étkezés havonta körülbelül 50–54 ezer forint. Ez két hónap alatt megközelítőleg 100–108 ezer forint. Ha ehhez hozzáadjuk a szeptemberi induláshoz kért benti cipőt, váltóruhát és higiéniai eszközöket (20 ezer forint), valamint a bölcsődébe járás miatti két havi utazási többletköltséget (20 ezer forint), a kisebbik gyermek őszi költsége eléri a 140–150 ezer forintot.
Ezzel egy időben az iskolás gyermeknél egy középkategóriás tanszer- és felszereléscsomag ára körülbelül 45 ezer forint. Az új tornacipő, a benti cipő, a tornafelszerelés és a szükséges ruházati pótlások további 30 ezer forintot jelentenek. Az első szülői értekezlet után ehhez hozzáadódik 10 ezer forint osztálypénz, 5 ezer forint alapítványi támogatás és 5 ezer forint a tisztasági csomagra, ami így már 95 ezer forint. Egy 20 ezer forintos osztálykirándulási előleg és a két hónap alatt felmerülő 8 ezer forintos színház- vagy múzeumlátogatási díj az összeget 123 ezer forintra emeli. Az iskolai étkezés két hónapra újabb 40–50 ezer forint, ami összesen már 165–175 ezer forint. Ha a gyermek eljár egyetlen, havi 20 ezer forintos sport- vagy nyelvi foglalkozásra, az két hónap alatt 40 ezer forint többlet. A 20 ezer forintos utazási többlettel és az 5 ezer forintos év közbeni tanszerpótlással együtt az iskolás gyermek szeptemberi és októberi költsége körülbelül 230–240 ezer forintra emelkedik.
Összességében a család a két őszi hónap alatt megközelítőleg 370–390 ezer forintot költ a gyerekek intézményi életére, ami a kéthavi teljes munkajövedelmük több mint egyötöde. Ebből az összegből egyetlen forint sem fedezi a lakhatást, a rezsit, a család általános élelmiszervásárlását, a gyógyszereket vagy a hiteleket.
A láthatatlan költségek emiatt a kétkeresős, átlagos jövedelmű családok számára is olyan rejtett terhet jelentenek, amely miatt más vásárlásokat kell elhalasztaniuk, vagy a megtakarításaikhoz kell nyúlniuk. Bár papíron a kirándulások vagy az alapítványi befizetések opcionálisak, a gyakorlatban a döntés arról szól, hogy a szülő vállalja-e, hogy a gyermeke kimarad a közös osztályélményekből. A beiskolázás egy egyszeri augusztusi esemény, a gyermeknevelés folyamatos, intézményi számlái viszont szeptembertől kezdve folyamatosan érkeznek a családokhoz.
From breaking news to thought-provoking opinion pieces, our newsletter keeps you informed.
