Kutai Kinga – a vankozod.hu állandó szerzőjének – írása. Kinga hallássérült, ADHD-s gyermekét neveli, a TartóPont Alapítvány elnöke. Saját gyermeke történetén keresztül tapasztalta meg, milyen az, amikor egy intézmény vezetője a felmerülő hibákat nem megoldani vagy kiküszöbölni akarja, hanem eltusolni.
Nagyon jó az irány, és őszintén örülök annak, hogy végre érdemi változások történnek az oktatásban. Annak is örültem, amikor kiderült, hogy a tankerületi vezetők egy részét menesztik. Viszont most, amikor azt olvasom, hogy az iskolaigazgatók nagyobb szabadságot és nagyobb vezetői felelősséget kapnak, felmerül bennem egy kulcsfontosságú kérdés: ki vizsgálja felül az iskolaigazgatók munkáját?
Az elmúlt években bizony láttunk olyan igazgatókat, akik mögött betonfalként állt a tankerület. Amikor komoly problémák merültek fel egy intézményben, a szülők sokszor azt érezték, hogy a valódi kivizsgálás és a felelősségre vonás helyett a vezetés inkább elsimítja az ügyeket.
Én magam is megtapasztaltam, milyen az, amikor szülőként hosszú levelekben kéred a tankerület segítségét. Részletesen leírod, mi történik az intézmény falain belül, a végén mégis azt érzed: nem a probléma feltárása, hanem az iskolavezetés mindenáron való védelme a cél.
Nemcsak a saját tapasztalataim beszélnek belőlem, rengeteg privát üzenetet kapok kétségbeesett szülőktől. Éppen a napokban beszéltem egy édesanyával, akinek a hallássérült kisfia integráló intézménybe járt. Az anya elmondása szerint olyan szintű bántások érték a gyereket és őt magát is, amit az iskola egyszerűen hagyott megtörténni. A pedagógusok tétlenül nézték végig a folyamatot. A helyzet végül odáig fajult, hogy a gyereket kénytelenek voltak elvinni az iskolából.
Ilyenkor mindig ugyanaz a kérdés motoszkál bennem: hol van ebben a gyerekek érdeke?
Maximálisan támogatom, hogy az iskolák és az igazgatók nagyobb önállóságot kapjanak, óriási szükség van rá. De nagyobb hatalmat csak nagyobb felelősséggel és elszámoltathatósággal szabadna adni.
Ha most átalakítjuk a tankerületi rendszert, szerintem elengedhetetlen lenne megvizsgálni, kik vezetik jelenleg az iskoláinkat, és hogyan kerültek a székükbe? Milyen döntéseket hoztak az elmúlt években? Hogyan kezelték a hozzájuk forduló szülők és gyermekek krízishelyzeteit? Ha voltak súlyos ügyeik, történt-e valaha valódi, transzparens felelősségre vonás?
Mert ha ugyanazok az emberek maradnak a helyükön, akiknek korábban a most lebontott rendszer biztosított védelmet, és ők kapnak még nagyobb önállóságot, akkor jogos a kérdés: ettől valóban megváltozik a rendszer?
Tisztában vagyok vele, hogy 16, sőt inkább 36 év strukturális elmaradását nem lehet néhány hónap alatt behozni. Éppen ezért értékelek minden olyan lépést, ami a javulás irányába mutat.
A következő lépésnek viszont annak kellene lennie, hogy ne csak a tankerületeket, hanem a teljes kapcsolati hálót és az intézményvezetői felelősséget is merjük átvilágítani. Mert a nap végén engem egyetlen dolog érdekel igazán: ha egy gyerek bajba kerül az iskolában, legyen mögötte egy olyan rendszer, amely valóban őt védi.
From breaking news to thought-provoking opinion pieces, our newsletter keeps you informed.
