A bullying közösségi játszma

Ha egy gyermek újra és újra megaláz egy másikat, könnyű azt hinni, hogy két ember történetét látjuk: egy bántalmazóét és az áldozatét. A bullyingkutatások azonban egészen más képet rajzolnak fel. A zaklatás mindig egy közösségben születik meg, és abban cirkulál tovább. Minden egyes hang, félrefordított tekintet, némaság és a jutalmazott státuszok arról tanuskodnak, milyen viselkedés vezet elismeréshez a csoporton belül. Éppen ezért az iskolai bántalmazás kérdése sokkal összetettebb kérdéskör, mint ahogyan elsőre látszik.

‍

A bántalmazás ritkán két ember ügye

A finn pszichológus, Christina Salmivalli kutatásai alapjaiban változtatták meg az iskolai bullyingról alkotott képet. Munkája nyomán ma már a szakemberek többsége úgy tekint a zaklatásra, mint csoportjelenségre. A bántalmazó mellett jelen vannak a szemlélők, a nevetők, a hallgatók, a támogatók és azok is, akik képesek lennének közbelépni. Egyetlen gyermek viselkedése így egy egész közösség működésének tükre lehet.

Ez azért különösen fontos felismerés, mert a kérdés innentől kezdve már nem csupán az, miért bánt valaki egy másik gyermeket. A valódi kérdés sokkal inkább az, milyen közösség az, ahol ezért figyelem, elismerés vagy magasabb társas státusz járhat.

‍

Mit jutalmaz egy közösség?

Az iskola természetes módon értékel. Jegyeket ad, versenyeket szervez, dicsér, fegyelmez, teljesítményt mér. Érdemes azonban megvizsgálni azt a perspektívát, hogy vajon milyen üzenetet kapnak a gyerekek akkor, amikor szinte minden nap azt tapasztalják, hogy valaki első, valaki utolsó, valaki kiemelkedő, valaki lemaradó, és nem indulnak egyforma eséllyel?

A verseny önmagában értékes lehet. Képes kitartásra ösztönözni, fejlesztheti a teljesítményt és örömet is adhat. A probléma ott kezdődik, amikor a közösség működésének elsődleges szervezőelvévé válik. Ilyenkor a másik ember egyre könnyebben riválissá alakul, a közös siker háttérbe szorul, a társas kapcsolatok helyét fokozatosan átveheti a státuszért folytatott küzdelem.

A bullyingkutatások szerint a zaklatás sok esetben éppen erről szól. A bántalmazó gyakran figyelmet szerez, nevetést vált ki, befolyást épít, vagyis társas pozíciót nyer. A kérdés így már nem pusztán az, hogy létezik-e agresszió egy osztályban. Sokkal inkább az, hogy a közösség milyen választ ad rá.

‍

A kutatások érdekes fordulatot hoztak

Mark J. Van Ryzin, Christopher J. Roseth és Anthony Biglan tizenöt középiskolában vizsgálták, mi történik akkor, amikor a pedagógusok tudatosan a kooperatív tanulásra építik a tanórákat. A diákok közös célokért dolgoztak, egymás sikerében váltak érdekeltté, a feladatok megoldása együttműködést igényelt.

Az eredmények szerint az együttműködés hatására csökkent a bullying előfordulása, mérséklődött az áldozattá válás esélye, javultak a kortárskapcsolatok, erősödött az empátia és biztonságosabbá vált az osztály légköre. A kutatók külön kiemelték, hogy mindezt úgy érték el, hogy a program középpontjában nem bullyingellenes előadások álltak, hanem a közösségi működés átalakítása.

Hasonló következtetésre jutott David W. Johnson és Roger T. Johnson is, akik százhatvennégy kutatás eredményeit összegző metaanalízisükben azt találták, hogy a kooperatív tanulási módszerek következetesen erősítik a bizalmat, javítják a társas kapcsolatokat és növelik az egymás iránti elfogadást a versengő tanulási helyzetekhez képest.

‍

A jutalmazás mindig tanít valamit

Edward Deci és Richard Ryan motivációkutatók évtizedek óta vizsgálják, hogyan hatnak a külső jutalmak a viselkedésre. Önmeghatározás-elméletük szerint a kizárólag külső elismerésekre épülő környezet fokozatosan háttérbe szoríthatja a belső motivációt. A figyelem ilyenkor egyre inkább arra irányul, ki kap dicséretet, ki gyűjti a legtöbb elismerést, ki kerül a közösség élére.

A gyerekek rendkívül gyorsan megtanulják, mit jutalmaz a környezetük. Ha az együttműködés hoz elismerést, abból tanulnak. Ha a látványos szereplés, a másik fölé kerekedés vagy a népszerűség válik értékké, abból is tanulnak. Egy közösség mindig tanít, akkor is, amikor ezt senki sem tervezi.

‍

A megelőzés jóval korábban kezdődik

Az elmúlt évek legnagyobb bullyingkutatásai azt mutatják, hogy a leghatékonyabb iskolai programok átlagosan húsz százalék körüli mértékben csökkentik a zaklatás előfordulását. Ezek a programok közös jellemzővel rendelkeznek. A hangsúly nem egyetlen gyermek megváltoztatásán van. A cél a közösség működésének átalakítása, a pedagógusok támogatása, a kortárskapcsolatok erősítése és olyan normák kialakítása, amelyekben az együttműködés nagyobb értéket képvisel, mint a másik ember legyőzése.

Talán éppen ezért érdemes másként feltenni a kérdést. Az iskolai bántalmazás megelőzése valójában sokkal korábban kezdődik, mint az első sértő szó vagy az első lökés. Ott kezdődik, ahol egy közösség eldönti, mit jutalmaz. Ahol a gyerekek nap mint nap azt tapasztalják, hogy a másik ember értéke nem attól függ, hányast kapott, hány versenyt nyert meg vagy hány társát tudta maga mögé utasítani.

Lehet, hogy a jövő iskolájának legfontosabb kérdése már nem az lesz, hogyan büntessük a bántalmazást. Sokkal inkább az, hogyan építsünk olyan közösségeket, ahol a másik ember felemelése jelent valódi presztízst, nem pedig a legyőzése.

‍