Amikor egy iskolai bántalmazás története nyilvánosságra kerül, szinte azonnal ugyanazok a kérdések hangzanak el. Ki volt a bántalmazó? Ki volt az áldozat? Mit tett az iskola? Mit kellett volna másként csinálniuk a pedagógusoknak? A figyelem szinte kivétel nélkül a gyermekekre irányul, miközben a legfontosabb kérdés sokszor fel sem merül: milyen felnőtt világot építettünk köréjük?
Balázs György, az Életrevalók program vezetője, önvédelmi tréner, a TREVA-módszer kidolgozója „A gyermek érték, az oktatás mindenkié!” országos demonstráción éppen erre kereste a választ. Előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy az iskolai agresszió soha nem önmagában keletkezik. A gyermekek egymás közötti kapcsolatai ugyanabból a társadalmi közegből táplálkoznak, amelyet a felnőttek alakítanak nap mint nap. A változás ezért nem az iskolapadban kezdődik, hanem jóval korábban, azokban a mintákban, amelyeket a gyermekek otthon, az intézményekben és a társadalom egészében látnak.
Balázs György előadásának első perceiben látszólag távoli történeteket idézett fel. Kanada, Ausztrália és az északi országok példáján keresztül mutatta be, hogyan bántak korábban azokkal a közösségekkel, amelyek valamilyen szempontból különböztek a többségtől. Őslakos gyermekek ezreit szakították el családjuktól, kisebbségeket próbáltak beolvasztani, kultúrákat szorítottak háttérbe abban a hitben, hogy ezzel egy rendezettebb társadalom épülhet.
Évtizedekkel később ezek az országok bocsánatot kértek. Vizsgálóbizottságok alakultak, emlékhelyek jöttek létre, és egész nemzedékek próbálták feldolgozni azokat a döntéseket, amelyekről korábban sokan azt gondolták, hogy helyesek.
A történelmi példák felidézése nem öncélú kitérő volt. Balázs György arra mutatott rá, hogy a társadalmak működésében újra és újra ugyanaz a mechanizmus jelenik meg: amikor összetett problémákra keresnek gyors válaszokat, a figyelem könnyen a legvédtelenebb csoportok felé fordul.
A demonstráció megszervezésének közvetlen előzménye is ezt a folyamatot példázta. Egy iskolai konfliktus nyomán olyan közbeszéd bontakozott ki, amely a sajátos nevelési igényű és beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel élő gyermekeket kezdte a problémák elsődleges forrásaként láttatni.
Balázs György szerint ez a gondolkodásmód eltereli a figyelmet azokról a kérdésekről, amelyek valóban meghatározzák egy iskola működését. A pedagógusok túlterheltsége, a szakemberhiány, a hiányzó módszertani támogatás, az egészségügyi és oktatási ellátórendszer közötti szakadék, valamint a családokra nehezedő egyre nagyobb felelősség együtt alakítják azt a környezetet, amelyben a konfliktusok megszületnek.
Amikor egy társadalom kizárólag a gyermekek viselkedésére összpontosít, könnyen szem elől téveszti saját működésének hiányosságait.
Balázs György előadásában hangsúlyozta, hogy az iskolai bántalmazás jóval több két gyermek konfliktusánál. A bullying egy közösségi jelenség, amelynek minden résztvevője hatással van a folyamatokra. A bántalmazó, az áldozat, a szemlélők, a pedagógusok és a szülők ugyanannak a közösségnek a szereplői, ezért a megoldás is csak közösen születhet meg.
A gyermekek abból tanulnak, amit nap mint nap látnak. Ha a konfliktusok kezelésének mintája a hibáztatás, a megbélyegzés vagy az egymásra mutogatás, ezt viszik tovább saját kapcsolataikba is. Ha viszont azt tapasztalják, hogy a felnőttek képesek együttműködni, felelősséget vállalni és meghallgatni egymást, ez válik számukra természetessé.
Évek óta dolgozik gyermekekkel, pedagógusokkal és intézményekkel. Tapasztalatai alapján az önvédelem első lépése saját testünk és érzéseink felismerése. Aki képes időben észrevenni a félelmet, a feszültséget vagy a veszély jelzéseit, könnyebben kér segítséget, könnyebben húz határokat, és nagyobb eséllyel tud kiállni önmagáért vagy társaiért.
Erre a szemléletre épül a TREVA módszer is, amelynek célja olyan közösségek kialakítása, ahol a biztonság érzése közös értékké válik. Az iskolai agresszió visszaszorítása így nem egyetlen technika elsajátításán múlik, hanem azon, hogy a gyermekek és a körülöttük lévő felnőttek közösen alakítanak ki új működési mintákat.
Balázs György előadásának legerősebb gondolata végül túlmutatott az oktatáson. Arra emlékeztetett, hogy a gyermekek folyamatosan figyelik a körülöttük élő felnőtteket. Figyelik, hogyan beszélünk egymással, hogyan kezeljük a konfliktusokat, hogyan viszonyulunk azokhoz, akik különböznek tőlünk, és hogyan reagálunk, amikor valaki segítségre szorul.
A gyermekek ebből építik fel saját világképüket. Innen tanulják meg, mit jelent közösségben élni, felelősséget vállalni vagy kiállni egymás mellett. Éppen ezért a biztonságos iskola sem elsősorban szabályokkal vagy szankciókkal jön létre. Olyan felnőttek teremtik meg, akik képesek együttműködni, meghallgatni egymást, felismerni saját felelősségüket, és olyan közösséget építeni, ahol minden gyermek biztos lehet abban, hogy számíthat a körülötte élőkre. A változás nem a gyerekeknél kezdődik. Nálunk, felnőtteknél.
Olvasd el „Biztonságos, támogató és inkluzív oktatásért” petíciónkat, amelyet érintett szülők és gyermekvédelemben dolgozó szakemberek állítottak össze az #UP Újpedagógia oktatási tanácsadó szakmai csoport javaslatainak beemelésével, és támogasd aláírásoddal, mert a gyermek érték, az oktatás mindenkié:
https://www.peticiok.com/peticio_a_biztonsagos_tamogato_es_befogado_iskolai_kornyezet_megteremteseert
From breaking news to thought-provoking opinion pieces, our newsletter keeps you informed.
