A bölcsőde nem megőrző – azonban sok szülő még mindig annak tekinti

Az alábbi levelet változtatás nélkül mutatjuk be. Szerzője csecsemő- és kisgyermeknevelőként dolgozó férfi, aki saját tapasztalatairól, a pályán megélt helyzetekről és dilemmákról ír. Kérésére nevét nem közöljük.

- „Ameddig dolgozom vigyázzanak rá”

- „Lássák el, kapjon enni-inni rendesen”

- „Figyeljenek oda a gyermekemre, legyen biztonságban”.

Mondhatnék még néhány hasonlót, ám felesleges, mert mind ugyanarra a fontos tényre világítanak rá, miszerint a szülők többsége megőrzőként tekint a bölcsődére, pedig a bölcsőde hivatalosan nem egyszerű gyermekmegőrző, hiszen itt nevelési-gondozási tevékenység történik, szerető odaadással gondoskodnak a gyermekről, gondosan összeállított napirend szerint funkcionálnak, melyet egységesen minden gyermek igényeihez és szükségleteikhez mérten, annak megfelelően alakítanak ki. Lássuk be őszintén, hogy ez bizony nem egyszerű feladat! A 10-12 hónapos és a 32-34 hónapos gyermekek érdeklődési köre nem kifejezetten ugyanaz, tehát itt adódik az igazi kihívás. Nevelés és gondoskodás egyszerre, különböző korosztályú kisgyermekek részére egyéni igények és szükségletek figyelembevételével, ám a mindennapokban mégis gyakran csupán úgy tekintenek rá a szülők, mint egy biztonságos helyre, ahol gyermekükre vigyáznak, amíg ők dolgoznak és nem úgy, mint egy olyan intézménye, ahol tevékenységrendszer alapján komoly munka folyik. Az egyetemi tanulmányaim folytatása alatt is nyilvánvalóvá vált számomra az a tény, hogy sok szülő nem látja át a bölcsődei fejlesztőmunka összetett tevékenységrendszerét, melyet még az egyik hipotézisemben is leírtam.

Némiképp érthető is az ilyen módon gondolkodó szülők részéről ez a vélemény, azonban nézzünk kicsit mélyebben mögé, hogy jobban megérthessük.

Egy kisgyermeknevelő mit is szeretne nekünk mondani, amikor sietve távozunk reggel, mikor lerakjuk a gyermeket, mint egy csomagot, vagy amikor délután fáradtak vagyunk, félig vagyunk csak jelen azt is testben, de nem lélekben és átvesszük a gyermeket? Sokan csak azt hallják, hogy egy idegen arról beszél, hogy mit volna érdemes, mit csinált, miért, hogyan. Úgy vélik néhányan, hogy „ne osztogasson már nevelési tanácsot a saját gyermekemről miközben épp öltöztetem, nem ezért hoztam ide, ó már megint mit akar ez, mit okoskodik”, holott valójában a gyermek napját igyekszik röviden összefoglalni, nem a saját élete siralmait akarja velünk megosztani, mégsem érdekel sok szülőt, hogy ma épp megtanult valamit a gyermek, vagy rossz napja volt. Az emberek többsége ráadásul azt feltételezi, hogy az apukák hajlamosabbak a fent leírtakra, azonban erre a gyakorlati időm alatt tapasztaltak alapján is becsülettel rá tudok cáfolni, mert 7-8 férfival is találkoztam, akik rendszeresen jöttek a gyermekeikért és minden alkalommal becsülettel végig hallgatták a kisgyermeknevelőt, kérdeztek, tanácsot kértek, véleményt mondtak, tehát volt párbeszéd, volt együttműködés az általam látott, tapasztalt események összesége alapján. Valójában pedig az emberekre nehezedő problémák, pillanatnyi terhek, a hangulat melyek erőteljesen befolyásolják, hogy épp van-e türelmük meghallgatni, hogy mit akarnak mondani akár a gyermekünkről is, mely tipikus rohanó világ átka, melyre jelentősen ráerősít a túldigitalizáltság, ami miatt csökkent az emberek kommunikációs tevékenysége, minimalizálódott a személyes társas térben való interakció, a felgyorsult, túldigitalizált világ elsorvasztja a mély beszélgetéseket és napjainkban ez már kisgyermekkortól jelen van.

Ebben a rohanó világban egy mai család életében nagy nehézséget okoz megőrizni a család egységét, összhangba hozni a magánéletet és a munkát egy-két, pláne több gyermekkel.

A hölgyeknél az is kimondottan nagy dilemma, hogy néhány hónappal max. 3 vagy évvel a gyermek születése után vissza kell integrálódni a munka világába és ekkor jön szóba a bölcsőde lehetséges megoldásként. Egy hely, ahol a gyermek napközben biztonságban van, amíg a szülő dolgozik. A bölcsődei ellátás valóban ezt a célt is szolgálja, ám nem kizárólagosan ez a célja. Kétségtelen, hogy a kisgyermekes családok számára praktikus megoldást, egy fajta tehermentesítést jelent a családi életre és az anyára nehezedő feladatokra nézve.

A nehézség akkor merül fel, amikor a „megőrzés” funkciója háttérbe szorítja a bölcsőde nevelő szerepét. A kisgyermek ugyanis nem csupán a napját tölti az intézményben, hanem aktívan fejlődik és tanul, játszik, kapcsolatokat alakít ki, elsajátítja az alkalmazkodás és a kommunikáció alapjait, valamint fokozatosan egyre önállóbbá válik, mindezek mellett az érzelmi fejlődése is folyamatosan formálódik. A szakmai koncepció ezért kiemelt jelentőséget tulajdonít a gyermek szomatikus (testi) és emocionális (érzelmi) biztonságának megteremtésére, a tapasztalatszerzés támogatására, a társas kapcsolatok és a szocializáció elősegítésére, valamint az önállósodás folyamatának támogatására.

És akkor most jön a leginkább lényeges kérdés. Vajon miért nehéz ezt sok szülőknek meglátni? Valószínűleg azért alakult ki ez a szemlélet az emberek többségében, mert a bölcsőde legnyilvánvalóbb feladata valóban a gyermek napközbeni ellátása. A szülő reggel elviszi gyermekét a bölcsődébe, majd délután érte megy, ezért külső szemlélőként nézve olyan benyomást kelthet, mintha az intézmény csupán gyermekfelügyeletet biztosítana. A bölcsődei nevelés eredményei azonban sok esetben kevésbé látványosak, mint az óvodában egy megtanult vers vagy egy elkészített feladat, pedig az is jelentős fejlődésnek számít, amikor a gyermek egyre önállóbban étkezik, megtanulja társától elkérni a játékot, vagy egy számára új helyzetben magabiztosabban, bátrabban viselkedik csupán nem olyan szemléletes és éppen ezért nem is annyira érdekes, mint sem inkább afféle elvárt, alap.

Fontos, hogy a szülőknek lehetőségük legyen jobban megismerni és megérteni, mi történik gyermekükkel a nap folyamán, hogy mi a feladata a kisgyermeknevelőnek, aki a gyermekükkel tölti a nap nagy részét, erre a célra vannak a bölcsőde kóstolgató események, családi napok, nyílt napok, melyekre épp ezért érdemes időt szánni és ellátogatni. A kisgyermeknevelőknek és a családoknak az együttműködés tekintetében egyaránt fontos szerepük van.

Ide kapcsolódóan idézem az alábbi gondolatot:

„A bölcsőde nem a család szerepét kívánja átvenni, hanem a családdal együttműködve, annak értékeit és nevelési elveit tiszteletben tartva járul hozzá a gyermek harmonikus fejlődéséhez” (MBE Alapprogram 2026 (Magyar Bölcsődék Egyesülete – A bölcsődei nevelés országos alapprogramja 2026).

Tehát érdemes átértékelni „megőrző” kifejezés mögött meghúzódó szemléletet, hiszen a bölcsőde nem csupán egy olyan hely, ahol a szülő „leadja a gyermekét” a gyermek pedig biztonságban tölti a napját, amíg szülei dolgoznak, hanem egy olyan szeretetteljes és biztonságos környezetet nyújtó tér, ahol a gyermek figyelmet, új tapasztalatokat, élményeket és társas kapcsolatokat szerezhet, miközben folyamatosan fejlődik és egyre önállóbbá válik, a kisgyermeknevelő pedig folyamatosan támogatja, segíti őt ebben.

‍